Csak most az egyszer!
2018. március 08. írta: AgathaSeymour

Csak most az egyszer!

Fülledt nyár volt. Lomha, lassú. Olyan, amikor az ember sóhajtva nyúl vizespohár után megkönnyebbülésért. A levegőben görögdinnye, nyári virágok, friss menta, citrus és tenger lehelete. Az ember lassan veszi a levegőt, és vontatottan beszél. Hunyorogva kutatja a világot a szemével, s meg-megpihen a tekintete azokon a dolgokon, amelyek megnyugvást hoznak. És por telepszik mindenre. A nyár pora. A nyári napsütés nehéz fénye borítja az embereket, a helyeket. Fénylőn, koszosan ücsörög az ember arcán, kezén, lábán, az utakon, a víz felszínén.

Az élet mintha meg is állna ilyenkor. Így ezekben a pillanatokban meg tudnak történni dolgok, amelyek egyébként nem. Leginkább ezeken a délutánokon játszottam el azokkal a gondolatokkal, amelyek megtörténhetetlennek tűntek számomra. Amelyekről azt gondoltam, hogy soha nem válnak valóra, mégis olyan jó volt elképzelni őket. Ilyenkor végre szabadjára engedhettem a képzeletem és megéltem mindazt, amiről soha nem beszéltem, amiről senki sem tudott.

Leginkább ilyenkor gondoltam rád.

Feküdtem a fűben a virágbokrok árnyékában és mint aki valami nagy dologra vár, mély, súlyos lélegzettel készültem arra, hogy találkozom veled. Nem gondoltam rád rögtön. Egy kicsit várokoztattam magam. Egy ideig a virágbokrok fölém hajló ágait figyeltem. A színes virágszirmokat, az erőteljes zöld leveleket, és a tiszta égboltot, ami a virágok közt kis felhőformában látszódott. Olyan volt, mintha a mennyországban lennék. Tökéletes, csak téged kellett odavarázsolnom.

 lumas-viragok.jpg

Kép LUMAS Budapest Galéria, Isabelle Menin: I'll be your summer 03

Becsuktam a szemem és egy darabig a virágokkal játszottam. Óvatosan simogattam az arcom a puha szirmokkal, fel-le, körbekörbe, mindenhova. Az ajkaimnál hosszasan elidőztem, hogy kiélvezzek minden érintést. Arról ábrándoztam, hogy milyen lesz ha megcsókolsz. Elképzeltem, amint óvatosan fölém hajolsz aztán úgy maradsz. Nem mozdulsz. Így nyugodtan élvezhetem a tested közelségét, a lélegzeted, ahogy a levegőt kifújod, én pedig beszippantom.

Aztán oldalra fordítottam a fejem. A fél arcom a földre hajtottam, a fű a szemem és az orrom csiklandozta. Finoman cirógatni kezdtem a nyakam mintha simogatnál. Hallgattam ahogy beszélsz hozzám. Megnyugtatónak és magabiztosnak képzeltelek, olyannak aki mellett izgatott és nyugodt vagyok egyszerre.

Aztán megcsókolsz. Gyengéden. Szenvedélyesen. A szívem hevesen dobog - az arcomban, a mellkasomban, a testemben, a végtagjaimban lüktet. A vér olyan gyorsan futkos az ereimben, hogy beleszédülök. Hol a nyakamon ugrana ki a testemből, hol a csuklómon, a lábujjamon, a combom tövében. A kezem remeg, a fogaim össze-összekoccannak az izgatottságtól.

Csak most az egyszer történjen meg! - imádkozom magamban. Csak most az egyszer! Csak most hadd élvezzem a meztelenség közönségességét, ahogy minden sejtem vadul, éhesen, dübörögve követel téged. Csak most érezzem a bőröd, a köldököd körül megszülető izzadságcseppek hangtalan huppanását, ahogy a levegő erőszakosan ki akar törni kettőnk teste közül, aztán feladja és mi egymáshoz cuppanunk. Csak most mozdulj meg rajtam, hogy örökre belém vésődhessen az érzés. Csak most hadd érezzem, amint az idegrendszerem őrületig nyaldossa a vágy. Csak most váljon végtelenné a csók! Csak most tartson örökké a lélegzet. Csak most az egyszer váljon valóra a kívánságom, és én esküszöm, hogy soha többé az életben nem kívánok semmit!

 Agatha Seymour 

A bejegyzés trackback címe:

https://puderestusarok.blog.hu/api/trackback/id/tr7213723970

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.