Legyen merész, játékos és incselkedő!
2018. május 10. írta: AgathaSeymour

Legyen merész, játékos és incselkedő!

Akárhányszor kézbe veszem a magazinjaimat, és vadul lapozgatni kezdem azokat mindig ugyanazt állapítom meg: igazából nem tudom letenni a voksom egyértelműen a francia vagy az olasz stílus mellett. 

Mert első ránézésre azt mondanám, hogy az olaszok a cipő imádatukkal már le is vettek a lábamról! Mert mi lehetne szexibb, dögösebb, modernebb, nőiesebb, varázslatosabb, földönjáróbb és földtől elrugaszkodottabb, mint egy pár szép cipő? Több pár! Ha cipőről van szó, rögtön nagyon nagy hálát érzek magamban, hogy épp most élek, mikor annyi féle-fajta cipő divatos egyszerre! Annyi extrém darab van épp divatban, hogy választani is alig lehet. Ezért aztán jó lenne akár mind egyszerre. Természetesen a vad darabokból, mert alapvetően azok állnak hozzám közel, mégha gyakran viselek olyan egyszerű lábbellit nyaranta, mint mondjuk a flipflop. Egyszerűen szeretem a nemmindennapi cipőket, magával ragad a szépségük, a kreativitás ami létrehozta őket, és az hogy ma már szabadon viselhet bárki bármilyen őrült lábbelit, maximum fejcsóválással illetik a divat iránt nem lelkesedők és kész. 

ujvv3.jpg

Aztán alighogy tovább lapozok és meglátom a szebbnél szebb rúzsokat, a francia nőkkel érzek együtt, akik imádnak rúzst viselni. 

Képes vagyok órákon át molyolni a rúzsaim és szemfestékeim között. Először előszedem a táskámból az épp aktuális kedvencem, aztán a fürdőszobából azokat, amelyek gyakrabban kerülnek be a hétköznapi rúzsok közé, végül a gardróbom egyik dobozának tartalmát szedem szét, igazán különleges színek után kutatva. Mert mindig van olyan, amit nagyon kedvelek, sokkal jobban mint másokat, és persze van olyan kedvencem is, ami újra és újra visszatér, mint például a nagy befutó, az igazi klasszikus kedvenc piros rúzsom. Ami inkább narancsos, vagy rózsaszínes, mint igazi piros lenne. Valahogy kedvelem ezt a kis játékot a narancsossággal és a rózsaszínséggel. Olyan kalandos tőle a piros. Merész, játékos, incslekedő, kalandor – a direkt, félrebeszélés nélküli, szexre hívó pirossal szemben. Nem tudom mi lehet az oka, hogy mostanában emellett az árnyalat mellett döntök, talán az életemnek is épp azt az időszakát élem, mikor elsősorban élvezni akarom az egyszerű hétköznapokat és nem vágyom elképzelhetetlen nagy dolgokra. Mert rólam szólnak a dolgok. Arról, aki most vagyok. Az én jókedvemről, az én élet iránti rajongásomról, arról hogy jól érzem magam a bőrömben úgy, ahogy vagyok. Hogy nem kellenek nagy dolgok, sőt, semmi sem kell ahhoz, hogy igazán, szívből nevessek. Hogy épp elég az, ami van, hogy jó csak úgy lenni és élni...

Agatha Seymour

 

A bejegyzés trackback címe:

https://puderestusarok.blog.hu/api/trackback/id/tr3713897572

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.