Kifogásainkon túl...
2018. május 15. írta: AgathaSeymour

Kifogásainkon túl...

Az önbecsapás a “szórakozás” egyik leghétköznapibb formája a nők számára. Nem tudom miért csináljuk, de olyan lelkesedéssel és odaadással tudjuk végezni, mint kevés dolgot. Ráadásul milyen hosszan?! Ha a saját hülyeségeimbe gondolok bele, inkább nem mondok semmit… (valószínűleg rekordokat döntök, de lehet, hogy mindenki ezt gondolja önmagáról…)

Vannak egyszerű, hétköznapi témák, mint pl. a ruhavásárlás. Van hogy az istennek nem lehet lebeszélni egy nőt arról, hogy megvegye az aktuális trendi darabot, amit mindenki hord – ő csak azért, hogy ne maradjon le semmiről - annak ellenére, hogy igazából a lelke mélyén tudja, hogy nem áll neki jól, és nincs is rá szüksége. Parádézik benne, mint az őrült s közben szenved.

narancsszor3.jpg

Aztán sok más hobbink mellett ott vannak a párkapcsolati hazugságaink. Sok mindenben hazudhatunk magunknak pl.: hogy még szeretjük a másikat, hogy ő szeret (még) minket – miközben tudjuk, hogy már rég nincs szerelem, de még barátságos viszony sem. Vagy lehet, hogy elhisszük magunknak, hogy az a férfi, aki annyira “szeret” minket, akinek mi vagyunk a világ közepe, csak azért nem jelentkezik, mert sok dolga van, mert most nem ér rá, mert először megoldja az élete minden problémáját (pénzt gyűjt, karriert épít s majd ha mindezzel meglesz, akkor akar csak találkozni velünk), vagy hogy csak taktikából nem válaszol az sms-ekre, sőt még akkor is igaza volt, amikor nem jött el a randira…

Egészen addig elhisszük, amíg nem érkezik az életünkbe egy olyan férfi, aki napközben felhív minket, akinek fontos, hogy reggel egy kedves sms-re ébredjünk, aki meg tudja őrizni a baráti kapcsolatait és tud dolgozni a karrierjén is miközben a velünk való kapcsolatért tesz nap mint nap. Aki tesz azért, hogy örömöt okozzon nekünk a szavakon és ígéreteken túl, akinek tényleg fontosak vagyunk…

Az ember hitetlenül, döbbenten áll az események előtt, ahogy világossá válik számára, mennyi nevetséges kifogást talált a másik számára, milyen alaptalan, légből kapott gondolatokra épített álmaiban egy nemlétező kapcsolatot. S amikor mindez megtörténik, egyszer csak átkattan valami a fejében. Hirtelen minden kikristályosodik és várja a következő lépést, mondjuk az első csókot… ami igazi, tényleg megtörténik, akár virag kíséretében, mert akinek tényleg fontos, az nem beszél, hanem cselekszik!

Ilyenkor nem szabad elfeledni, hogy bár a férfiaknak is akad hibája bőven, most nem ők hibáztak. Mi vertük át saját magunkat, mi hazudtunk magunknak, szóval élvezzük végre azt ami van: a virágot, az odafigyelést és a csókot!

 Agatha Seymour 

A bejegyzés trackback címe:

https://puderestusarok.blog.hu/api/trackback/id/tr8313945056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.