Nekem te vagy a hősöm!
2018. május 29. írta: AgathaSeymour

Nekem te vagy a hősöm!

Egész életemben rajongtam a szuperhősökért! Isten tudja miért, talán mert ahogy mindenki más, úgy én is meg akartam menteni a világot, vagy mert jó lett volna ha néha napján legalább saját magam meg tudom menteni. A szuperhősök iránti rajongásom mára sokat változott. Persze továbbra is imádom Supermant, Pókembert, Batmant és a többieket, de a szuperhős fogalma átalakult a fejemben.

Ahogy végiggondolok az életemen mindenki máshoz hasonlóan én is egyedül voltam a nehéz helyzetekben. Mert hiába vannak mellettünk barátok, a családunk, bármennyire együttéreznek velünk a szeretteink, a fejlődéssel járó fájdalom minden esetben kizárólag a miénk. Ahogy a legtöbb ember én is leginkább egyedül álltam a nehéz helyzetek előtt, s idővel kénytelen voltam szembesülni a ténnyel, hogy ha tetszik, ha nem én vagyok az egyetlen ember, akire mindig számíthatok, s hogy jobb híján a legnagyobb drukkerem az életben is én magam vagyok. Mert szülessünk bár a legjobb vagy legrosszabb családba a saját sorsunkat magunknak kell cipelnünk, ezért az én olvasatomban mindannyian szuperhősök vagyunk!

Egyedi, egyszeri, megismételhetetlen harcosok. Természetfeletti erővel, mert valljuk be, sokszor erre van szükség a túléléshez és csodákra mert van, hogy más nem segít…

carrieon_1.jpg

Ennek megfelelően természetesen szuperhős ruhám is van, amolyan modern “Ultrawoman dress”. Mivel a szuperhősök folyton küzdenek, az én ruhám is ehhez igazodik, klasszikus “munkaruha”. Egyszerű, szürke egészruha, hosszú ujjal, testet követő szabással, kerek nyakkal. Az első perctől kezdve imádom ezt a ruhát. Valahogy biztonságban érzem magam benne, erőt ad és magabiztosságot, azt az érzést sugallja számomra, hogy mindig van elég erőm a céljaim eléréséhez. Ha ez a ruha van rajtam, minden pillanatban tudom, hogy soha nem szabad feladni, még az utolsó utáni pillanatban sem, még akkor sem, amikor már biztosan minden elveszett, a játékot rég lefújták – realista lévén tudom, hogy a csodák ilyenkor történnek…

Ha valamilyen komolyabb megmérettetésre készülök, mindig ezt a ruhám veszem fel egyszerű fekete magassarkúval, a kedvenc táskámmal, minimális kiegészítőkkel.

Csinosan felöltözöm, s mielőtt elindulok otthonról alaposan végigmérem magam a tükörben. Figyelmesen átnézem az öltözetem tetőtől talpig, megvizsgálom, hogy tökéletes-e a hajam, a sminkem s mielőtt kilépnék az ajtón, utolsó pillantásként még egyszer a tükörbe nézek s egy bíztató tekinetet kíséretében, gondolatban odasúgom magamnak, hogy el ne felejtsem: Nekem Te vagy a hősöm!

Agatha Seymour

A bejegyzés trackback címe:

https://puderestusarok.blog.hu/api/trackback/id/tr3814010242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.