Így senki sem csókol...
2018. május 31. írta: AgathaSeymour

Így senki sem csókol...

Csókolózni csak szerelemből szabad!

Már ismerted a szám rajzolatát, a nevetésem, ahogy duzzogva csücsörítek s úgy érezted, hogy semmi másra nem vágysz, minthogy remegő testtel hozzám fordulj és lélegzetvisszafojtva arra várj, hogy az ajkaink végre összeérjenek. Te értetlenül néztél rám, talán mert ösztönösen érezted, amiről én megfeledkeztem, hogy az első csóknak varázsa van. Nem kiszámítható, nem megtervezhető és előfordul, hogy végzetes…

Már régóta aggódtam az ösztöneim miatt, hogy túlságosan az agyammal élek, hogy nem hagyok elég teret az érzelmeknek, túlagyalok dolgokat és igyekszem kiszámítani az életet. Most hirtelen mindennek vége szakadt. Azzal a csókkal elvesztettem az addigi életem és egy másik dimenzióba léptem, amely teljességgel ismeretlen és kezelhetetlen volt számomra. A mélységek, amik után sóvárogtam egyszer csak ott voltak az életemben s én elmerültem bennük.

A szelíd energiák vad erővel beáramlottak a testembe ajkainkon keresztül és lelkünk összeért. Beleszédültem. Az élet izgalma volt az. Mámoros, káprázatos, misztikus pillanat, amelybe megadóan beleengedtem magam és azóta sem tudok szabadulni. Elvesztettem az eszem, mert az érzések, amelyek birtokba vettek túlcsordultak bennem. A puha melegségbe merülés élménye volt ez, a testtelenségé, a lebegésé. Én a gyengédségtől legyőzötten álltam, te meg folyamatosan közeledtél hozzám, ízlelgettél.

lumas-linda2.jpg

Kép LUMAS Budapest Galéria Patrick Demarchelier / Hearst / Trunk Archive / Repose 

Valami új kezdődött. Egymás részeivé váltunk. Olyan távlatok nyíltak meg, amelyek túlmutattak önmagunkon, s a gyengédség iránti vágyban és odaadásban mutatkoztak meg. A szerelem létszükséglet, a csók élménye ösztönös és erős összetartó kötelék, amely folyamatosan újrateremti a szerelmet. Ebben a közelségben, gyengédségben amelyben egymásra hangolódunk, képesek vagyunk a másik izgalmának hullámzását követni s odaadni a lenkünket.

Emlékszem a mohóságodra, az energiádra, arra, ahogy felfedezted a szám és gyönyörűnek találtad. Csupa gyengédség és figyelmesség volt minden mozdulatod. Hosszú ideig csak nyelvek, ajkak, semmi más. A szemeink csukva, nedvesség, puha, meleg érintkezés. A forró lélegzetünk keveredett, ajkaink összenyomódnak, majd finoman nyíltak és záródtak. Hátrahajtottam a fejem és sóhajtottam. Te szerelmesen rám mosolyogtál. Próbáltam ébrezdezni, de nem hagytad. Így senki sem csókol, suttogtad…

Agatha Seymour 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://puderestusarok.blog.hu/api/trackback/id/tr2414014456

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.