Nem viselek álarcot
2018. június 01. írta: AgathaSeymour

Nem viselek álarcot

Nem hiszem, hogy járhatunk tartósan álruhában. Az álruhán ugyanis látszik, hogy álruha, amiben mi magunk is kényelmetlenül érezzük magunkat, s amit nyomban levetünk, amint lehetőségünk adódik rá.

A barátnőmnek vásároltunk ruhát, a mellettünk lévő próbafülkében pedig szintén két barátnő próbálgatott. Amikor mindannyian kijöttünk a fülkékből és a tükör előtt vizsgálgattuk a ruhakölteményeket, akarva akaratlan hallottuk, ahogy az egyik lány teljes erőből próbálja rábeszélni a másikat a ruhára, ami egyáltalán nem illett rá. Helyes, szép arcú, egyszerű frizurájú 26-28 év körüli lány lehetett a “próbáló”. Állt a tükör előtt egy kihívó, előnytelen, közönséges ruhában ami szemmel láthatóan még csak nem is tetszett neki és méregette magát.

Amennyire hallottam, bár nem hallgatóztam, egy bizonyos kiszemelt férfi megszerzésére irányult a ruhavásárlás.

Nos, nem vitás, hogy az ember egy kapcsolat kezdetén a lehető legjobb arcát igyekszik mutatni a másiknak, de tényleg ez lenne az?

carrie-what-to-wear.jpg

Szerintem a “legjobb arcunk” az, ami természetes. Nem erőlködik, nincs benne tetszeni vágyás, nem kedveskedik, hogy szerethető legyen, olyan, amilyen. Ezzel nem az igénytelenség mellett próbálok voksolok, hanem a hiteltelenség ellen.

Egy farmer és egy polo vagy egy jó szabású, egyszerű ruha klassz táskával sokkal hitelesebb, emberibb és megközelíthetőbb tud lenni, mint egy mindent mutató, feltűnő darab, amiben ráadásul rögtön “tucatemberré” válunk.

Arról nem beszélve, hogy ha azt gondoljuk, hogy valaki másnak kell mutatnunk magunkat ahhoz, hogy szerethetőek, vonzóak legyünk, nagy bajban leszünk később, amikor levesszük az álarcunkat…

A lány helyében én biztosan valami sokkal eredetibb dologgal próbáltam volna elcsábítani a kiszemeltem, olyasmivel, ami tényleg én vagyok: a személyiségemmel a humorommal, a kisugárzásommal. Ezek a tulajdonságaink ugyanis mindig kéznél vannak. S ha nem tetszik a másiknak, jobb ha az elején kiderül és nem fecséreljük az időnket feleslegesen valakire, aki nem hozzánk való.

S még egy fontos dolog, ha álarcban keressük az igazit, jó eséllyel mi is egy “álarcos igaziba” futunk bele, hiányzik ez valakinek?

 Agatha Seymour

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://puderestusarok.blog.hu/api/trackback/id/tr6314016478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.