Egy jó beszélgetés, egy könnyű vacsora
2018. június 07. írta: AgathaSeymour

Egy jó beszélgetés, egy könnyű vacsora

Állok a tükör előtt. Nézegetem magam, jobbról balról, igazgatom a ruhát magamon. - Nem tudom – mondom. Szerinted milyen? – kérdem a barátnőmtől. - Határeset – mondja, aztán tovább csóválja a fejét, elemezgeti a látványt és dobol egy ujjal a száján. – Inkább ne vedd meg, - mondja – nem egyértelműen te vagy ez a ruha. Jó, jó, de valahogy mégsem az igazi – teszi hozzá. – Szerintem sem, mondom, ha nem őrülök meg érte, vagy nem érzem rögtön, zsigerből, hogy ez a ruha az enyém akar lenni, akkor jobb ha itt hagyom. Azt hiszem még aludni sem akarok rá egyet, nem kell – nézek a barátnőmre, ő meg helyeslően bólogat.

 as170816b.jpg

Imádom a barátaimat, barátnőimet, azt a keveset, aki van. Az én szememben ők mind egytől egyig a világ legfantasztikusabb emberei. Nemcsak azért, mert lehet rájuk számítani, ha valami bajom van, mert az ember nem feltétlenül akarja mindig a problémáival terhelni azokat az embereket, akiket a legjobban szeret, hanem mert olyanok, amilyenek. Igazi kikapcsolódás, feltöltődés minden velük töltött perc, jó érzés felidézni a velük folytatott beszélgetéseket, amikor spriccelt a könny a szemünkből és fájt a hasunk a nevetéstől és még akkor sem bírtuk abbahagyni… Na igen, azok a bulik, azok az átmulatott, átnevetett, feledhetetlen éjszakák! Te jó ég mennyi őrültséget csináltunk!

És vannak másfajta baráti esték is. Emlékszem, valamilyen komoly lelki nyomorúság után lehettünk a barátnőmmel, ültünk egy éjszakai szórakozóhelyen, talán éjjel egy óra lehetett, beszélgettünk, vacsoráztunk, kértünk egy üveg bort és elszívtunk egy-egy szál cigit (egyikünk sem dohányzik). Vettem egy mély lélegzetet, becsuktam a szemem és úgy éreztem, hogy ez a perc nem lehet több, nem lehet jobb, hogy nem lehet még ennél is jobbá tenni az estémet. Egy tökéletes pillanat volt. Egy jó beszélgetés, egy könnyű vacsora, egy pohár bor, egy baráti összekacsintás és az ember tudja, érzi belül, hogy most már minden jó lesz, az élet megy tovább…

Agatha Seymour

A bejegyzés trackback címe:

https://puderestusarok.blog.hu/api/trackback/id/tr4314029492

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.