A férfiak is alakítottak...
2018. június 13. írta: AgathaSeymour

A férfiak is alakítottak...

Minden, amit létrehozunk a kivetülése, meghosszabbítása annak, akik belül vagyunk. A külsőnk, az öltözködésünk, a munkánk, az otthonunk, az autónk, a barátaink, a kapcsolataink. Ezért fontos odafigyelni a megérzéseinkre, az érzéseinkre, hiszen ezek mondanak a legtöbbet rólunk.

Az élet egy nagy felfedező út, ahogy a stílusunk is, először ajándék önmagunk számára amit belül építünk fel s aztán - mikor mindez a belső gazdagság és magabiztosság megjelenik a külsőnkben, a fellépésünkben, a szavainkban, a gesztusainkban, a magabiztosságunkban - ajándékként adjuk a világnak. Eddigi tapasztalataim során úgy találtam az egyik legfontosabb felfedezni való önmagunk és az élet szeretete, s nem szabad félni soha az ismeretlentől mert az “új vizek” felfedezése, önmagunkról szerzett tapasztalaink frissé, nyitottá és mélyérzésűvé tesznek ha jól értelmezzük azokat.

wh170101.jpg

Nőként leginkább a férfiak alakítottak, alakították az önmagamról alkotott elképzeléseimet.

Minden férfitól tanultam valamit akivel kapcsolatban éltem. Megismerkedtem mindegyikük hobbijával, sajátos életszemléletével és minden kapcsolattól többé, jobbá váltam. Volt aki hobbiból bűvészkedni tanult (egyszer én is kemény kalapot és bűvészpálcát ragadtam), volt aki az extrém sportok szerelmese volt (egyszer-egyszer veletartottam), más a színházért rajongott (betartotta az ígéretét, amit 16 évesen tett, élete első színházi rendezésén ott ültem az első sorban), volt aki nagy utazó volt, a belföldi utakra mindig együtt indultunk egy hátizsákkal s arra mentünk, amerre vitt az út (tőle megtanultam minden körülmények között vigyázni magamra).

A boldog kapcsolataim legfontosabb tanulság az volt, hogy megtanultam tőlük milyen rendkívül értékes nő vagyok. Nagyon szépen, finoman bánt velem mindegyikük, óvtak, folyamatosan növelték az önbizalmam, pozitív elvárásaiknak köszönhető, hogy az “oroszlánok közé sem megyek soha smink nélkül”, az önbecsülésem erősödött általuk, támogattak a terveimben, a céljaim elérésében.

Aztán perszek voltak kevésbé szerencsés választásaim. Utólag azt mondhatom, hogy ezek a kapcsolatok éppoly sokat tettek értem mint azok, amelyekben az egekig magasztaltak. Mintha a rossz párkapcsolataimban próbára tett volna az élet: valóban elhiszem-e magamról, hogy királynő vagyok, hogy jár nekem a tisztelet, a megbecsülés, megingathatatlan vagyok-e az önképemben, el lehet-e bizonytalanítani. Az igazság az, hogy olykor elbizonytalanodtam. De mindig talpra tudtam állni, növelni tudtam magamban a hitem, hozzá tudtam növeszteni magam ahhoz a belső képhez, amihez minden áron ragaszkodtam: hogy jár nekem a boldog élet, hogy nem helyezem mások igényeit a saját igényeim elé, mert csak azt a nőt lehet becsülni, azért lehet rajongani, aki minden porcikájában, minden sejtjében érzi, száz százalékig tudja, hogy mire képes, mit képvisel, hogy királynőnek született.

Az erőpróbák kellenek, hogy az ember érezze az erejét, hogy biztos legyen magában, hogy ne lustuljon el, hogy legyen hite magában és mindenben, amihez aztán hozzákezd. Rosszfiúk pedig pedig kellenek, hogy néha eltévedjünk és visszataláljunk magunkhoz, hogy erőssé váljunk királynőségünkben való hitünkben, hogy érinthetetlenné váljunk azon férfiak számára, akik csak élni akarnak belőlünk és elnyomni minket.

 Agatha Seymour 

A bejegyzés trackback címe:

https://puderestusarok.blog.hu/api/trackback/id/tr4114045034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.