Egy kicsit szerényebben kellene...
2018. június 28. írta: AgathaSeymour

Egy kicsit szerényebben kellene...

Van, hogy az ember pontosan tudja milyen üzenetet szeretne küldeni a világnak, tökéletesen meg is fogalmazza azt a megjelenésével, de ennek ellenére a dolgok valahogy mégis rosszul alakulnak. Mondjuk a barátnőnk, aki egy csodálatos, normális értékrenddel rendelkező komoly nő, korrekt ember, a világ legtutibb szettjében jelenik meg a hétvégi bulin és a dolgok valahogy mégis rosszul sülnek el...

Ezerrel dübörög a parti, jönnek-mennek a barátok, ismerősök, mindenkivel váltunk pár szót, kiválóan érezi magát az egész társaság, de barátnőnk mégis csalódott. Látjuk, ahogy a szemük sarkából figyelik a pasik, lesik minden apró mozdulatát, ahogy issza a pezsgőt, ahogy finoman hátradobja a haját, a szeme sarkában a pajkos szikrát, amitől a férfiben megáll az ütő, a tökéletesre fehérített fogsorát, de mégsem közelít hozzá senki.

as1215b.jpg

A szépséges királykisasszony hosszú, testre simuló arany színű ruhát visel, amely óvatosan követi az alakja vonalát, épp csak annyira, hogy sejteni lehessen, de semmivel sem mutat többet, mint amennyit a jó ízlés megenged. Hátközépig érő haja alatt óvatosan megcsillan legújabb fülbevalója, amelyhez természetesen megfelelő karkötő és gyűrű is párosul.

A cipője a nőiességének további kiegészítője, egy finom fekete pump, a táska ehhez illeszkedő laptáska, és az elengedhetetlen elegáns óra is ott csillog a csuklóján.

A férfiak a távolból figyelik, ahogy az istennő, ez a földre szállt szépség és sikeres üzletasszony minden mozdulatában könnyedséggel élvezi az estét. Szemmel láthatóan nem sokat aggódik az élet kis és nagy dolgai miatt, meg van mindene, sőt, luxus életmódot tud teremteni magának, olyat, amilyet a férfiak közül is csak kevesen. Aztán véget ér az éjszaka, s hajnaltájban azon töpreng hősnőnk, hogy vajon miért van egyedül? Miért nem udvarolnak neki hevesen a férfiak? Miért nem fedezik fel a potenciális társ lehetőségét egy igényes, sikeres nő látványában, akire bár nincs ráírva, de maga dolgozott meg a pénzéért, egyedül küzdötte fel magát oda, ahol most tart!

Nos, még hajnalban összeült a kupaktanács, s egyértelmű válasszal szolgált: Mégis melyik férfi merné venni a bátorságot arra, hogy egy harmincas évei közepén járó sikeres, szép nőnek udvaroljon? A hölgy ránézésre világsztár, s ehhez még udvarias is, kedves, nem játsza meg magát. Jóból is megárt a sok, mondja erre jónéhány férfi. Na de miért? Azt hiszem a világ nem bír el ennyit, vagyis a férfiak többsége nem bír el ennyit. Egészen egyszerűen ijesztő számukra egy ilyen tökéletes nő. Talán úgy érzik, hogy ide valami elképesztő teljesítmény kell, valami eget rengető gazdagság, hatalom, erő és bátorság. Igen, belső gazdagság, intelligencia, tartás és kifinomultság. Azt hiszem ennyi elég lenne. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy talán tényleg szerényebben kellene megtenni az első lépést a férfiak felé, csak annyira, hogy ne kapjanak frászt már a nulladik pillanatban…

/Agatha Seymour/

 

A bejegyzés trackback címe:

https://puderestusarok.blog.hu/api/trackback/id/tr814079091

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.