Az élet értünk van!
2018. július 02. írta: AgathaSeymour

Az élet értünk van!

Nem irigylem azokat az embereket, akiknek soha semmi dolguk. Azokat meg pláne nem, akiknek nincs munkahelyük, vagy azért, mert megszűnt, vagy mert nincs rá szükségük. Az én olvasatomban egy jó munkahely aranyat ér. Na nem csak a fizetés miatt, hanem a lehetőségért, hogy minden nap csinosan fel lehet öltözni, hogy nem maradhatunk addig ágyban, amíg szeretnénk, hogy rendszer van a mindennapokban és nem válik slampossá, igénytelenné a megjelenésünk, mondván otthonra jó lesz. Azt hiszem könnyen hozzászokik az ember az első ránézésre “könnyített feltételekhez”, de már rövid és közép távon sem tartom előnyösnek a változásokat, amik az otthoni munkából fakadhatnak. Észrevétlenül válhatunk zsíros hajú, kinyúlt melegítős, papucsos férfivé vagy nővé s előbb-utóbb már kimozdulni sem lesz kedvünk, mert óriási maceránank érezzük a készülődést, sminkelést, fodrászkodást.

office3_1.jpg

Ahogy már említettem, jómagam általában négy fal között dolgozom magányosan, kicsinosítva, sminkben, ékszerekben s a szerkesztőségekbe tett látogatásaimat komoly lehetőségként élem meg, mivel alkalmat adnak arra, hogy kiöltözhessek. Nos, tulajdonképpen nem kell ennyire messzire mennem ahhoz, hogy munkaruhát vegyek fel. Azon túl, hogy az én olvasatomban teljesen normális hogy szépen felöltözöm akár a piacra vagy a közértbe indulok, örömmel megyek a másik kedvenc “munkahelyemre”, a könyvtárba. Imádok könyvtárban dolgozni. Ez a második munkahelyem, ahol saját magam alkalmazottja vagyok, s természetesen az elvárásaim ennek megfelelően minden szempontból maximálisak. Meghatározott időpontokban, hetente többször megjelenek, mintegy rendes munkaidőben, a notebook-ommal a kezemben és órákon át írok.

Szeretem a könyvtár hangulatát, inspirál, csend van, nyugalom, a telefonomat is lehalkítom (nem csak a rend betartása miatt, hanem hogy zavartalanul dolgozhassak) és kiöltözök!

Mivel ismernek jól a közeli könyvtárakban, idővel sikerült rávennem az ott dolgozókat arra, hogy a táskámat ne kelljen leadnom, hanem vihessem magammal a termekbe. A kabátomat szívesebben adom le, ha nagyon muszáj, de a szép kötött pulóverek, kardigánok, amelyeket hordok rajtam maradnak és puhaságukba, eleganciájukba beburkolózva órákon át szöszmötölök egy-egy új témán.

Természetesen mindehhez általában szűk nadrágot veszek, ballerina cipőt, esetleg torna cipőt, mindenesetre szépen felöltözök a munkához, az olvasáshoz, gondolkodáshoz. 

Van, hogy egész nap vagy egész délután a könyvtárban vagyok, ilyenkor a büfében elfogyasztott kávé és víz a napi élelmem. Nem nehezít el, a szellemem felfrissül és imádom azt gondolni mindeközben, hogy valahol Firenzében ülök egy csodás téren, a nap hét ágra süt, és az élet értem van. De előfordul, hogy egyszerűen csak nézelődöm, élvezem a pihenés perceit és hálát adok a szívemben azért, hogy megtehetem mindezt…

Agatha Seymour

A bejegyzés trackback címe:

https://puderestusarok.blog.hu/api/trackback/id/tr8114087725

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.