Mindig jókedvre derít
2018. július 10. írta: AgathaSeymour

Mindig jókedvre derít

Azt hiszem engem még sosem szállt meg ihlet, vagy legalábbis nem volt annyira látványos a megjelenése, hogy észrevettem volna. Szerencsémre vagy sem, mielőtt íróvá lettem több kiváló művész véleményét olvastam ihlet témában, s mivel mindannyian a következetes, kitartó munkára esküdtek, múzsák, ihlet és minden más égi jelenségek helyett én is ezt az utat választottam.

Persze vannak az életemben, a környezetemben inspiráló emberek, s engem is megérint egy kedves szó, egy baráti beszélgetés, egy jó könyv stb… de mikor írok, még ha szerelemből is teszem, dolgozom. Nem hallom, hogy mi történik az utcán, nem figyelem a cicáim rohangálását a lakásban, ha csak “nem szakad rám a plafon” nem veszek tudomást a környezetemről, arra összpontosítok és csakis arra, amit csinálok.

h-0530.jpg

Mivel ennek a koncentrált munkának mindig van eredménye, ezért azt kell gondolnom, hogy az élet minden területén így kell történnie a dolgoknak, s a divattal sincs ez másképp. Aki szeretné megtalálni a saját hangját a divat nyelvén, annak utána kell olvasnia egy picit, próbálgatnia kell magán a különböző stílusokat vagy akár egy-egy darab viselésének trükkjét, annak a hozzá illő módját.

Én így vagyok az egyik kedvenc nadrág típusommal, a trapéz szárú farmerrel. Vannak alapötleteim, jól bevállt szettjeim, de ettől még folyamatosan figyelem a nemzetközi trendeket, hogy éppen mivel, hogyan viseljem. S az éppen aktuális irányzatokon belül kiválasztom a saját ízlésemnek, színvilágomnak leginkább megfelelő darabokat.

Jól bevált összeállítás nyárra fehér pólóval és saruval, de őrült magassarkúval valami csodás hatást érhetünk el. Érdemes a farmer hosszát annyira meghagyni, hogy ki se látszódjon a cipő orra, így vékonyítja a combot, hosszabbítja a lábakat, rögtön mínusz öt kilót fogytunk!

Legutóbb mozizáshoz vettem fel a kedvenc sötétkék nadrágom, egyszerű fehér inggel, magas sarkúval. Ahogy az Arénában indultunk lefele a teremhez, megálltam egy pillanatra a lépcsősor tetején, hogy kellően felmérjem a terepet. Szerencsére komoly korláttal támogatják a divatáldozatok mozgását a mozi lépcsőjének tervezői, de még így sem nevezném éppen biztonságosnak a lefele jutást. – Nehéz ügy mi? – kérdi a barátnőm. – Nem annyira… - mondom bizonytalanul, s csóválom a fejem. – De azért elkelne egy jó kaszkadőr, nem? – Igeeeen !!!! – nyöszörgöm sírva-nevetve…

Agatha Seymour

A bejegyzés trackback címe:

https://puderestusarok.blog.hu/api/trackback/id/tr1314104393

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.