Nem kell, hogy igazam legyen!
2018. július 30. írta: AgathaSeymour

Nem kell, hogy igazam legyen!

Bekuckózva olvasok a kedvenc fotelomban, s hol felveszem az íráshoz, olvasáshoz használt szemüvegem, hol pedig leteszem. Nem tudom eldönteni, tényleg szükségem van-e rá, vagy sem. Az sem világos, melyik szememmel van gond, azzal amelyiket megműtötték, vagy a másikkal, ami a műtét után kezdett romlani. Tanácstalanul hol felveszem a szemüvegem, hol le, nézek egyik szememmel, nézek a másikkal, közelre-távolra, de fogalmam sincs mi történik.

Mintha minden pillanatban változna a látásom élessége, azt hiszem épp annak megfelelően, hogy mennyire vagyok képes megtartani azt a szemléletem, amelyen keresztül a magammal és a világgal kapcsolatos igazság megmutatkozik… Persze próbálok könnyed lenni, természetesen fogadni az önismereti utazás azon felismeréseit, amelyek nem annyira tetszetősek, amennyire szeretném, de túlságosan könnyű régi gondolatokhoz fordulni és kifogásokkal szolgálni. S még akkor is így van ez, ha tudom, hogy a meggyőződéseim, élettel kapcsolatos elképzeléseim nem többek egyszerű szokásnál, s így nagy szerepet kap használatuknál, hogy rendkívüli módon bejárattam őket, s maguktól működnek ha kell, ha nem.

Pedig csak rajtam múlik az életem megváltoztatása, gondolataim helyes irányba terelése, ugyanis nagy szerencsémre senki sem gondolkodhat helyettem másképp. Csak dönteni kell! Az életben pedig a legtöbb dolog választás kérdése, tudatosan élni, vagy a szokásaink rabjának maradni?

wh170101.jpg 

Megint a látásommal vagyok elfoglalva, és azon gondolkodom, mit kellene másképp látnom, min kellene változtatnom. Márpedig ha változtatni kell, akkor az igazság az, hogy nincs igazam – állapítom meg gyorsan.

Lemondok arról az igényemről, hogy igazam legyen – mondogatom magamban napokig, hogy erősítsem belső elhatározásom. Nyitott vagyok belátni, hogy rosszul látok dolgokat, hogy nem megfelelő a hozzáállásom, a belső magatartásom – hajtogatom magamban. Elengedem az élettel szembeni sértettségem, és könnyedén elfogadok más szemléleteket. Rugalmas vagyok és örömmel tanulok másoktól, teszem hozzá és elégedetten veszem észre, hogy a szemem napról napra javul, már nem is kell szemüveg olvasáshoz. Végül is mindig csak erről van szó, ha az embernek valami baja van, valamilyen zavaró érzés hatása alatt van és nem bír szabadulni tőle. Nem tudja elengedni, nem tud felülkerekedni rajta. Velem ezt nem lehet megtenni, fortyog magában az ember ilyenkor, s a stresszen, haragon keresztül máris utat enged magában a betegségnek…

 Agatha Seymour

A bejegyzés trackback címe:

https://puderestusarok.blog.hu/api/trackback/id/tr3414150191

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.