Elbuktam, de továbbmegyek!
2018. augusztus 17. írta: AgathaSeymour

Elbuktam, de továbbmegyek!

Igazi harcos vagyok – mondják a barátaim. Engem aztán nem lehet kétvállra fektetni! Persze lehet, én is csak ember vagyok, de mindig felállok, merthogy más megoldást nem ismerek…

Én is kerülök padlóra, velem is előfordul, hogy rettenetesen elkeseredek és szenvedek. Ilyenkor csöndben küzdök otthon magammal, míg valaki fel nem hív, és meg nem kérdi mi újság velem.

Hallgatok, nehezen nyögöm ki, hogy valami nem sikerült, vagy nem úgy, ahogy elterveztem, hogy csalódtam, hogy veszeteségek értek. Küszködöm a könnyeimmel, aztán kifakadok.

h-vivi-farmer-jobb_1.jpg

Te tudod, mennyit dolgoztam érte?! – hüppögöm Petrának. De nem adom fel, nem és nem! Nem azért, mert én vagyok a világ legokosabb vagy legügyesebb embere, hanem mert nem, egyszerűen nem – érted?

Nem látok valamit rosszul, megtettem mindent, amit lehetett? – kérdem aztán alig érthetően.

Minden rendben volt – hangzik halkan a válasz, aztán mindketten hallgatunk. Győztesnek születtem – sírok hangosan – győztesnek, érted, akkor is ha soha senki életemben nem állított rólam még csak hasonlót sem, és akkor is, ha a saját meccseimen egyedül én szurkolok magamnak. Ha az ég leszakad sem vagyok hajlandó másképp gondolni magamra. Lehet – nyöszörgöm - hogy még néhány éjszakát végigsírok, vonyítok az ügy miatt, de akkor is megbocsátok mindenkinek, és legfőképp megbocsátom magamnak azokat a döntéseimet, amelyeket most éppen nem találok megfelelőnek, de akkor és ott ez tűnt a legjobb ötletnek, szóval minden renben van.

És ma, ha már így benne vagyok a lendületben – bőgök tovább - azoknak is megbocsátok, akikre rettenetesen haragudtam és akik nem voltak korrektek velem. Nehezemre esik kimondani, de akkor is megteszem, hogy elengedem ezt a terhet is, hogy nem cipelek magammal sem dühöt, sem kudarcot, sem félelmet, sem megbánást. Még mit nem? Már csak az kéne, hogy feleslegesen terheljem magam! Gyenge nő vagyok, de amit meg lehet tenni magamért, azt megteszem, akkor is, ha nehezen megy, akkor is, ha győzködni kell magam. Az életem egyedüli irányítója én vagyok – zokogom - és ha úgy döntök, hogy könnyen megbocsátok, hogy továbblépek, hogy tovább teszem a dolgom, hogy továbbra is hiszek magamban, abban amibe belekezdtem, hát úgy lesz. Másképp nem is lehet – fújom ki az orrom. Az élet szeret engem és nem vagyok hajlandó hinni semmi másban.

Agatha Seymour

A bejegyzés trackback címe:

https://puderestusarok.blog.hu/api/trackback/id/tr9914186559

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.