Nem hiszek a romantikában!
2018. augusztus 27. írta: AgathaSeymour

Nem hiszek a romantikában!

Horváth Dórit sokan ismerik mint magabiztos, csinos, fiatal nőt, aki a H.R.V.T. tulajdonosa. Ha azonban az ember leül vele beszélgetni és a dolgok mögé lát, kiderül, hogy ennél többről van szó, sokkal többről. Horváth Dóri valójában egy spirituális gondolkodású modern múzsa, aki mély gondolatok mentén tartja kézben és irányítja az életét!

 

- Ahogy megjelensz, ahogy kommunikálsz és intézed a dolgaid, az embernek az a benyomása támad, hogy egy nagyon vagány nő vagy. Mi bújik meg a kisugárzásod mögött?  

 img_2809.JPG

- Talán az, hogy mindig tudom mit akarok. Reggel összefutottam egy barátommal, és mondtam neki, hogy mennyire el szeretnék menni a városból egy kicsit pihenni. Látod, mondta erre, ez a bajod, kitalálod, hogy neked innét el kell menned és nem fogadsz el más alternatívát. Igen, mondtam, pontosan tudom, hogy mit akarok, de mi ezzel a gond? Az, hogy megmondod a hétvégének, hogy mit akarsz, de nem kérdezed meg a hétvégét, hogy ő mit akar tőled. Hát persze, hogy nem – feleltem. Ez a csalódás melegágya, mondta, mikor az ember eldönti hogy mit akar, hogyan kell az életének kinézni, és meg is történik amit szeretett volna az egész olyan lesz, hogy igen, ezt akartam, pont ezt, de nem fogsz soha elájulni tőle, és ez kiöli a spontaneitást. Most mit mondjak? Ilyen vagyok, céltudatosan élem az életem.

- Ebbe a nagy céltudatosságba belefér az újratervezés? Ha az élet úgy kívánja tudsz változni?

- Egyre jobban. Régebben képtelen voltam felismerni ezeket a helyzeteket, de már hat éve működik az üzletem és ez sokat változtatott rajtam. Az első félévben csak egy showroomom volt, és nem tudtam hogyan lesz tovább. Valahol sejtettem hogy merre kell mennem, de ez inkább csak megérzés volt. Ma már egyre inkább tudom, hogy mikor kell elengedni dolgokat, és mikor, hogyan kell másképp csinálni. A magánéletemben sokkal nehezebben váltok.

- Az ember azt gondolná, hogy egy olyan nőnek, aki divattal foglalkozik nagyon könnyű megújulni, mert a divat arról szól, hogy folyamatosan változol. Te hogy állsz a megújulás kérdésével?

- Az ember megújul, de csak a saját stílusán belül, és ez velem is így van, megmaradok a jókislányos stílus mellett. Épp a minap gondolkodtam azon, hogy a gardróbomban nincs semmi kivágott ruha, minden olyan zárt nyakú. És bár nekem is megvannak a saját elképzeléseim színekben, anyagokban amin belül lehet változni, mégis vannak dolgok amikben nem lehet. Számomra egy ruha legyen szolid, csinos, mégis nagyon trendi, és legyen ott mellette az összes szervíz ami a nőnek, aki azt viseli szükséges, vagy szórakoztatja. És igen, emögött az álomgardrób mögött jó ha ott van az a bizonyos hortenziás ház, mert nekem is megvan a saját la la land-em, ami csupa virág, csupa rózsaszín, csupa kedvesség, mint az üzletem. Én ebben a közegben érzem jól magam.

- Kiknek szólnak a ruháid? Miről szól a branded?

- Szabadságot szeretnék adni a nőknek. Velem is gyakran előfordul, hogy reggeltől estig dolgozom, így ahhoz a ruhához, amit egész nap lapos cipővel viselek, kell hogy legyen a kocsiban egy magassarkú. Szerintem egy mai modern nőnek erre van szüksége. Nincs már arra idő, hogy mindent újraszervezz. De ez az elképzelés nemcsak én vagyok, azok a nők akik nálam vásásrolnak ugyanezt képviselik.

img_2151.JPG

- Könnyű veled együttdolgozni?

- Nem. Rettentő erőszakos vagyok. Bár szerintem erőszakos az, aki azt mondja, hogy én csakis ebbe az étterembe vagyok hajlandó menni. Én más vagyok, felőlem mehetünk másik étterembe is, én jót akarok enni, és ez egészen más hozzáállás. Célorientált vagyok.

Míg az emberek általában alkalmazottként dolgoznak, én a saját üzletemet vezetem, ezért pontosan tudom, hogyha én nem csinálok meg az üzletemben mindent, más nem fogja megcsinálni helyettem. Ezért is fontos találni egy jó partneri viszony, mert egy bizonyos méret fölött egyedül már nem tudod menedzselni az üzletet. Mert ha úgy döntesz, hogy fizetést adsz valakinek ezért a munkáért, soha nem fogja a sajátjának tekinteni. Berúgtam? Majd beteget jelentek. Egy alkalmazott megteheti, én nem. Van, hogy vasárnap reggel arra ébredek, hogy eszembe jut, van egy folt a szőnyegen az üzletben, be kéne menni, és ki kellene tisztítani. Ha egy takarítónőt küldök be, ő átporszívózza és számára kész a munka, pedig nincs. És ez az a pont, amikor az emberek azt hiszik, hogy erőszakos vagy, de nem, csak a legjobbat szeretnéd. A maximalizmusodat, és azt, hogy mindent megteszel magadért és a munkádért sokan összekeverik az erőszakossággal, pedig a kettő nem ugyanaz.

- Mikor érzed magad elégedettnek?

- Elégedett vagyok és szeretem a munkámat, mert sok embernek adok jó dolgokat. Rengetegszer előfordul, hogy visszahallom a vevőimtől: a te ruhádban kérték meg a kezem, a te ruhádban jöttem össze a barátommal, a te ruhád szerencsét hozott nekem. Ez siker. Persze a nap legnagyobb részében az ember dolgozik, és nem azon gondolkodik hogy milyen elégedett.

Sokat jártam, tanultam külföldön és mindenhol azt láttam, hogy az emberek kiülnek a parkba ebédszünetre, aztán visszamennek dolgozni. Teszik a dolgukat, nem linkeskedni próbálnak, tartanak valami felé. Nálunk valahogy kevésbé akarják kézbe venni a sorsukat az emberek, de rosszul teszik, mert hiába várnak másra, senki nem oldja meg helyettük az életüket.

A saját barátnőim között is gyakran tapaszatalom, hogy ölbe tett kézzel várják a herceget fehér lovon. Van valamilyen munkájuk, és úgy gondolják, hogy majd lesz valahogy…

És persze ott vannak a külsőségek. Az instagramon folyton azt látod, hogy ők is, meg ők is ott nyaralnak, ahol most nagyon menő, hogy az X-nek olyan a melle, a szája, a cipője, a táskája… És valamiért mindenki azt hiszi, hogy ez alanyi jogon jár. Nem, nem jár!

Az életben semmi sem jár csak úgy, és az sem biztos, hogy a munkáért jár valami. Hálásnak kell lenni mindenért! Sőt  olyan is előfordul, hogy mindent megteszel és mégsem jön össze a dolog… De nincs ezzel semmi gond, ez is az élet része, a vereségeket is meg kell élni. Tudod te hányszor veszítettem? Hányszor nyúltam mellé egy anyaggal? Hányszor tettem rossz lóra? Nagyon sokszor, de ezeket a dolgokat nem személyes kudarcnak kell megélni. Sőt, meg kell mondani magadnak, hogy nagyon jó, hogy megpróbáltad, legközelebb majd egy kicsit kisebbet próbálj és menni fog, nincs semmi baj! Komoly egyedfejlődésen kell végigmenni mindannyiunknak!

img_2158.JPG

- Honnét van benned ez a sok erő?

- Fogalmam sincs, gyereknek is ilyen voltam. Talán onnét, hogy meg vagyok győződve arról, hogy amit csinálok az jó. Hogy bízok a munkámban, abban, hogy hozzáteszek valami jót mások életéhez. Hogy egy olyan világban, ahol minden a külsőségekről szól érdemes jó dolgokat csinálni és megvalósítani az álmainkat.

- Hogyan hat a munkádhoz való hozzáállás a magánéletedre?

- Sokmindenkitől elszigetel, de szükségem is van rá, hogy néha eltűnjek egy kicsit. Most például szombat estétől vasárnapig nem vettem fel senkinek a telefont. Hazamentem, megfürödtem, megáztattam kókuszolajban a hajamat, megnéztem egy könnyű filmet, és olvastam egy kicsit Az ezerarcú én-t Hankiss Elemértől. Vasárnap reggel pedig felbicikliztem anyukámhoz, ettem, sétáltam, jól esett, hogy beszélgettünk, aztán hazabicikliztem és csak azután néztem meg a telefonom.

- Nem vagy túlságosan önálló?

- De igen. 6.15-kor kelek, és ha halkan kellene készülődnöm, mert itt lenne egy férfi, megzavarna. Nagyon meg kell tűrni azt ami én vagyok. Nem arról van szó, hogy nem csinálnék kávét szívesen a másiknak, mert nagyon szívesen megtenném, de az emberek nem tudják hova tenni azt a vehemenciát, ahogy én a dolgokat teszem, megijednek tőlem. Hiába nem akarok minden pillanatban lenyűgözni valakit, akkor sem tudok egy csésze kávét alátét nélkül odaadni, ilyen vagyok és kész.

- És a szerelem? Mi van a nagy Ő-vel?

- Nem hiszek a romantikában. Jó 70 évvel ezelőtt még rengeteg gazdasági alapon szervezett házasság köttetett és milyen jól működtek! Jane Eyre sem azért szeretett bele a férfiba, mert akkora szerelem volt, mondjuk ki nyugodtan, igenis jó volt az a kastély! Az élet nem Hollywood, az utcán nem rohangálnak szőke hercegek fehér lovon! Abban bízom, hogy talán fogok találni valakit, akivel nagyon jó barátságban leszünk, és nagyon jó kompromisszumokat tudunk kötni, amik mindkettőnk számára kényelmes é elégedett életet teremtenek.

- Jövőbeli tervek?

- Mindig vannak. Folyamatosan zajlanak tárgyalások az üzlettel kapcsolatban, fel kell ismerni ha kevés vagy valamihez. Ha mondjuk egy piramist szeretnél építeni, és egyedül állsz, az emberek majd néznek, és azt mondják, hogy: menjünk már oda és rakjunk hozzá mi is három követ, tök jó lesz! Aztán azt mondják, hogy ne is piramis legyen, legyen inkább egy magas toronyház. Ezért aztán az ember nem segítséget kér, hanem azt mondja, hogy: nekem nagyon tetszik, amit te képviselsz, itt van az én piramisom, de ha beszélgetünk róla lehet belőle felhőkarcoló is. Szeretném hogy abban te is benne legyél, te is a részese legyél. Ezek jó dolgok az életben.

- Nagyon tudsz felelősséget vállalni!

- Sajnos! Azért sajnos, mert amikor magadra maradsz a porban azzal a sok felelősséggel, amit természtesen te magad vállaltál, akkor mindig az van, hogy nem számíthatsz senkire. Nagyon meg kell tanulni egyedül felállni, leporolni magad és továbbmenni.

- És ez rossz?

- Akkor amikor egyedül vagy és muszáj felállni akkor igen, de utána nem.

- Honnét van mindehhez bátorságod?

- Annyiszor kaptam pofont és annyiszor kellett felállnom, hogy már nagyon kevés dolog tud megtörni. A nővérem mondta rám a múltkor, hogy én egy magányos farkas vagyok, de ez nem igaz. Nehéz ugyan kapcsolódni hozzám, de ez nem az én hibám. Inkább arról lehet szó, hogy felnőttnek lenni, igazán felnőttnek lenni magányos dolog, de megéri, valójában nagyon élvezem!

Agatha Seymour

A bejegyzés trackback címe:

https://puderestusarok.blog.hu/api/trackback/id/tr2114205097

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.