A boldogságot nem lehet tanítani!
2018. szeptember 12. írta: AgathaSeymour

A boldogságot nem lehet tanítani!

- Az élet legnagyobb problémája, hogy aki nem tud boldog lenni, nem is lesz az soha, mert az ilyesmi nem tanítható. – mondja a barátnőm. – Akinek ez nem megy, aki nem képes összeszedni magát és örülni az életnek, élvezni azt, amije van, aki nem képes boldog lenni akár kevéssel, akár nagyon sokkal – elveszett ember. 

A legtöbben egy életen át kifele mutogatnak: van, aki a szüleit hibáztatja – tudod, milyen családban nőttem fel, ha valakinek, hát nekem kijutott a rosszból, csoda, hogy életben maradtam, amilyen jelenetek nálunk voltak… - de nem panaszkodom, ez akkor volt, most, hogy befolyásom van a dolgok alakulására igenis mindent megteszek azért, hogy jó legyen nekem és boldog legyek.

Aztán van, akinek mindene megvan, tényleg mindene, és itt most a városszerte ismert gazdag emberekre gondolok. Közülük néhány személyes ismerősöm. Az a fajta ember mindegyik, aki nem tud mihez kezdeni magával, játsza a játszmáit, amelyeket legalább annyira un, mint mindenki más a környezetében, megvett már magának mindent és mindenkit, akit lehetett, mégsem érzi jól magát. Egy jó poénért, egy kedves délutánért vagy egy jó beszélgetésért, eladnák a lelküket, de nem érdekelnek, nem kívánom elviselni egyiküket sem, mert viselkedni nem tudnak. Na meg az a rettenetes világfájdalom, vagy a jó ég tudja mi, ami nem hagyja, hogy boldogok legyenek - az kibírhatatlan. Unják az életet a sok pénzükkel együtt, nem tudnak szeretni és ezért más sem szereti őket.

0925h.jpg

Élhetetlenek az emberek! Komolyan mondom. Szerencsétlenek és sajnálatra méltók, pedig mindenki, legalábbis a legtöbbünk boldog lehetne. De ahogy mondtam, élni, boldognak lenni nem lehet megtanítani senkit. Az embernek magának kell vennie a fáradságot, hogy felkutassa a számára örömet jelentő dolgokat.

Tudod, azok az ötforintos programok, amelyeket pl. mi ketten csináltunk a hétvégén, hogy végigsétáltuk a belvárost, és nagyokat nevettünk, mindenki számára elérhetőek. Ettünk egy jó kis pisztáciás baklavát - már napok óta ez járt a fejemben, annyira vágytam rá -, ez is boldoggá tudja tenni az embert. Nekem ugyan nincs nagy dolgokra lehetőségem, de azt hiszem, a nálam sokkal gazdagabbak se mindig a százezres programokat veszik igénybe, ők is boldogok tudnak lenni egy finom sütivel vagy egy napsütéses délutánon a barátaikkal. Bár ehhez barátok is kellenek, ahhoz meg az szükséges, hogy legalább elviseljen valaki, és egyáltalán emberek közé menj… szóval, hogy tegyél valamit a saját boldogságodért, boldogulásodért…

 Agatha Seymour

 

A bejegyzés trackback címe:

https://puderestusarok.blog.hu/api/trackback/id/tr3914236145

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.