Készen állsz a szerelemre!
2018. szeptember 17. írta: AgathaSeymour

Készen állsz a szerelemre!

Mennyi jó és rossz élmény, mennyi keserédes tapasztalat, mennyi meghitt, szerelmes, szenvedélyes éjszaka!  Mennyi sírás, veszekedés, mennyi békülés, mennyi szakítás, mennyi első randevú, mennyi utolsó találkozás, mennyi remény és mennyi reménytelenség…

Mint mikor az újszülött felfedezi a kezét, a testét, a környezetét, mászni tanul, felállni és járni. Mennyi esés, kelés, mennyi sírás, mennyi vigasztalás, mennyi biztatás, mennyi próbálkozás, míg megteszi az első lépést, ugrálni kezd majd szaladni.

Természetes, mosolygunk.

De abba nem gondolunk bele, hogy az élet minden területén végig kell járnunk ugyanezt a tanulási folyamatot. A párkapcsolatban élés szabályait is el kell sajátítani, végig kell járni ugyanazt a hosszú utat: belemenni őrült kapcsolatokba, olyanokba amelyekben mi járunk jól és olyanokba is, amelyekben a másik. Végig kell járni a férfivá és nővé válás nehéz útját, és közben meg kell ismerni magunkat: mik a valódi vágyaink, a valódi igényeink, mi teszi boldoggá a lelkünket, és mi az amit fel akarunk vállalni (gyakran nem azonos). Mit tudunk adni és mit szeretnénk kapni? Mit jelent számunkra a bizalom, a biztonság, a szerelem, az intimitás? Meglátni és őszintén elfogadni szép és kevésbé tetszetős oldalunkat, és nem elbújni azok elől.

Hosszú az út, ahogy az újszülött számára a járni tanulás folyamata. Sok párkapcsolat, sok könnyű és nehéz szerelem vezet az igazihoz. Az ember végigjár méltatlan kapcsolatokat és helyzeteket, tanul, fejlődik, míg egyre tisztábbá válik az elképzelése arról, hogy mit szeretne. Felismer típusokat, helyzeteket, amelyekre már csak egy pillantást vet, és szó nélkül tovább megy. Aztán az idővel és a tapasztalattal egyértelművé válik, hogy mire és kire vágyik. Elérkezik ahhoz a pillanathoz, amikor végre készen áll az igazi szerelemre. Akivel majd más típusú feladatokat kell megoldani, mert a fontos dolgok, az alapok egyértelműek és azonosak lesznek.

opjh5.jpg

Akivel végre kezdetét veszi az igazi élet! Az életnek az a fele, amiért megdolgoztunk. Mert bizonyos szempontból ez lesz az első, és az egyetlen szerelem; minden, ami megelőzte, csak gyakorlás volt, próba, tanulás, út a találkozáshoz.

Sokan (érthetetlen módon), épp ilyenkor adják fel! Pedig ostobaság a tanulási folyamatot célként értelmezni és megélni; az igazi elől csak azért elfutni, mert annyi mindent meg kellett tanulni előtte. A kisgyerek se dönt úgy, hogy a testének, környezetének megismerése, a mászás, a sok esés-kelés fáradalma miatt inkább nem jár. Nem mond le az élet felfedezéséről, mert pontosan tudja, amit sajnos a párkapcsolati tapasztalatok, a férfivá, nővé válás folyamata során gyakran elfelejtünk: hogy az igazi kaland még csak most kezdődik! Most érkeztünk el oda, ahova annyira vágytunk! Ilyenkor kell még egy esélyt adni, még egyszer nekifutni, még egyszer hinni magunkban, a másikban, az életben, a szerelemben… 

A bejegyzés trackback címe:

https://puderestusarok.blog.hu/api/trackback/id/tr714245711

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.