Szeretem, ha gondoskodnak rólam!
2018. szeptember 18. írta: AgathaSeymour

Szeretem, ha gondoskodnak rólam!

Azt hiszem, az élet fő nehézségei abból adódnak, hogy az idő ugyan telik, mi belül mégis gyerekek maradunk. Gyerekként pedig nehéz, vagyis inkább lehetetlen férfi és női szerepekben megfelelni, de az élet más területein sem tudunk teljesíteni. Mivel a férfi és a női szerepek határozottan elkülönülnek egymástól, meg kell tanulni ennek megfelelően képviselni magunkat, kifejezni vágyainkat, és kommunikálni azokat a másik nyelvén.

Sajnos majd’ mindannyian úgy nőttünk fel, hogy nem tanultuk meg kifejezni a vágyainkat, mivel soha nem volt fontos, hogy vannak-e, és hogy azok milyenek. Így az sem, hogy elmondhatjuk azokat, és a másik által kielégítésre találnak. Mivel mindebben általában felnőttként semennyi tapasztalatunk nincs, képtelenek vagyunk nőként és férfiként kiteljesedni, mert a fentiek és önismeret hiányában (azt is tudni kell, hogy mire vágyunk) azt sem tudjuk, hogy egyáltalán kérhetünk a másiktól dolgokat. Pedig a férfiak alapvetően egyszerűn működnek, szeretnek teljesíteni, és örömmel valóra váltják álmainkat, mivel a férfiasságuk megéléséhez erre a teljesítményre is szükség van. Szóval el kell nekik mondani, hogy mik a vágyaink, az elvárásaink, az igényeink, méghozzá egyszerűen: nem túlbonyolítva, nem elveszve a részletekbe, nem óriási érzelmi átéléssel, hanem csak úgy, normálisan.

p160603.jpg

Az érthetőség kedvéért mondok példát is. Mindenki másképp szeret ébredni: van, aki hirtelen kiugrik az ágyból, és már intézi is a dolgait, pörög, csacsog, szereti azonnal megosztani a másikkal a napi terveit. Más lassan ébredezik, komótosan indítja a napját, alig szólal meg, szüksége van egy kis idő míg magához tér, lassan kezd kommunikálni. Megint más azt szereti, ha reggel egy szót sem szólnak hozzá mondjuk az első fél órában. Már a reggeli készülődéskor (meghatározza az egész napot) hasznos, ha úgy tudunk együttműködni, hogy a másikkal összehangoljuk a szokásainkat, a vágyainkat: beszélgessünk, csöndben készülődjünk, stb.

A magam részéről lassan ébredezem, szeretek egy kicsit nyújtózni, azt meg különösen kedvelem, ha még az ágyban megölelgetnek és összevissza puszilgatnak. Alapvetően szeretem, ha sokat szeretgetnek, ha folyamatosan éreztetik velem, hogy fontos vagyok, kifejezik, elmondják és ennek megfelelően viselkednek velem. Természetesen a másik irányba is így működik a dolog. Számomra is fontos, hogy a másik értékesnek érezze magát, és elegendő elismerésben részesüljön.

És igen, szeretem, ha gondoskodnak rólam, ha odafigyelnek rám, ha az én munkám, az én terveim is számítanak. Az én olvasatomban ugyanis mindketten gondoskodunk a másikról érzelmileg és fizikai síkon is. Mindketten megfőzhetjük a reggeli kávét, kiporszívózhatunk, megteríthetünk stb… De ezek, mint mondtam, csak példák, bármi lehet az ember igénye (függetlenség, teljes függőség, különélés, együttélés, sok gyerek, egy gyerek stb…) még akkor is, ha épp egyedül él az ember, mint én, és senki nem puszilgatja reggelente…

A fontos az, hogy ismerjük magunkat, az igényeinket, hogy tudjuk nőként/férfiként mi tesz minket boldoggá, és el is merjük mondani a másiknak, magától ugyanis soha nem fogja kitalálni!

Agatha Seymour

 

A bejegyzés trackback címe:

https://puderestusarok.blog.hu/api/trackback/id/tr6814246999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.