Untat a másik
2018. szeptember 26. írta: AgathaSeymour

Untat a másik

Nem egyszerűek az emberi kapcsolatok. Nem csak azért nem, mert nehezen találjuk a hangot egymással, hanem mert önmagunkkal sem vettük fel a kapcsolatot soha. A legegyszerűbb persze kifele mutogatni, a másikat hibáztatni, mert önmagával valahogy nem szívesen néz szembe az ember, pedig kellene, sok kellemetlenségtől megkímélhetné magát és másokat is.

as7.jpg

A környezetemben általában aktív, kreatív, tanulásra nyitott emberek élnek, ha szabad az ismerőseimet csoportba sorolni. Közös jellemzőjük, hogy nem pazarolnak felesleges időt és energiát másokra, nem állnak le szórakoztatni másokat azért, hogy azok ne unatkozzanak – csakhogy a barátőmet idézzem. – A legtöbb ember ugyanis semmi áron nem hajlandó megmozdulni önmagáért – mondja –, de azt elvárja, hogy valaki más az idejét, a tudását, a figyelmét, az energiáját csak úgy, a másik létezése jogán neki ajándékozza. Általában szólok, hogy azon a korszakomon már rég túl vagyok, amikor segítségnyújtás címszó alatt időt, és energiát pazarolok a semmire feleslegesen! Merthogy ez itt a lényeg. Az emberek nem akarnak változni, nem akarnak tenni magukért (persze léteznek kivételek), kizárólag azt akarják, hogy valaki, mintegy ingyen terapeuta meghallgassa őket (az ő idejük valamiért természetes számukra), és hogy aztán megnyugodva, energiával feltöltődve hazamehessenek.

Nem kérnek mást, “csak” az idődet, és a figyelmedet, vagyis az energiádat.

A másik kedvenc szokásuk, hogy a jelenlétedben szidnak valakit, vagy vitatkoznak valakivel, amivel szintén meglopnak energetikailag: közönség kell a színdarabhoz, anélkül nincs értelme a játéknak! Vagy a másik: unalmukban lógnak a nyakadon, arra hivatkozva, hogy a világ, a társuk unalmas. Nos, a világ egyáltalán nem unalmas. Vagyis kizárólag annak unalmas, aki nem sportol, nem rendelkezik semmiféle hobbival, nem olvas, nem tanul, egyetlen szóval összefoglalva: nem tud semmit a világról. Igen, annak unalmas, és az az ember is unalmas, nem is értem miért lepődik meg azon, hogy senki nem vágyik a társaságára…

Agatha Seymour

 

A bejegyzés trackback címe:

https://puderestusarok.blog.hu/api/trackback/id/tr714264649

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.