Alakulnak a dolgok
2019. január 16. írta: AgathaSeymour

Alakulnak a dolgok

Mindig sokáig tartott kidolgozni magamból a férfiakat. Sokáig tartott míg azt tudtam mondani, hogy most már nem érdekel, tényleg nem. A barátaim kutatva figyelték az arcomat és próbálták megállapítani, hogy tényleg így van-e vagy hazudok magamnak. Csak egyszer történt, hogy elhatároztam: ennek a valaminek, ennek a belső vágynak, ragaszkodásnak véget vetek és egy vágással véget is tudtam vetni. Elhatároztam, vettem egy mély levegőt, mintha még valami belső kardot is előrántottam volna és leválasztottam magam a másikról – soha többé nem gondoltam az illetőre. Vagyis gondoltam rá pár hónap múlva és azon lelkendeztem, hogy ezt aztán nagyon klasszul csináltam, minden más esetben is így kellett volna eljárni…

A legtöbbször hosszasan haldoklott bennem a ragaszkodás és a makacs tényeken túl mindig alapos indokkal kellett szolgálnom magam számára, hogy miért hagyom magam mögött az illetővel kapcsolatos elképzeléseimet.

Az mindig jó érzéssel töltött el, hogy miközben a vágyaimmal, a férfival, az egész bonyodalmas üggyel vagy annak létrehozásával foglalatoskodtam, életem fő projektje mindig én magam tudtam maradni.

Jó érzés volt úgy visszagondolni ezekre az időszakokra, hogy közben sokat haladtak az ügyeim, a munkáim és ami a legfontosabb: sokat változtam.

 

as160220b3.jpg 

Ilyenkor néhány dolgot mindig újrafogalmaztam és átértékeltem, mert mindig voltak új tapasztalataim. Megszerettem ezeket a saját tapasztalaton szerzett igazságokat. Mindenekfelett igaznak éreztem és érzem őket, ezzel a meglátással pedig sok, régi, komoly, itt-ott olvasott bölcsességet dobtam ki az ablakon. S míg repültek a messzességbe azon gondolkodtam, hogy lehettem olyan hülye, hogy hittem előttem élt nagy gondolkodóknak, hogy mások bölcsessége mentén hoztam döntéseket?!

És miért ragaszkodtam ahhoz, hogy igazságukat saját igazságként fogadjam el? Nem azok.

Azt is megállapítottam, hogy bár sokat mérgelődtem magamban a számomra hiteles spirituális tanítók miatt: miért nem írtak, mondtak többet - ma már tudom, hogy nem volt dolguk.

Annyit mondtak, amennyit kellett. A végső igazságokat – nincs belőlük sok… – ahányan voltak annyiféle módon elmondták.

A hozzájuk vezető út – mégha léteznek is átfedések, univerzális törvények amelyek mentén a világ működik – minden egyes ember számára személyre szabott.

 Agatha Seymour 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://puderestusarok.blog.hu/api/trackback/id/tr8114566828

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.